Blog Minden bejegyzés (1) »
Vers. A Fiúval beszéltem megint a minap én,Kérdeztem,hogy is van ez az olajfák hegyén?Mindenkiért szenvedett-e s vállalta a halált,A hosszú úton mi volt,mi a fejében járt?Beszélt-e Atyával,ki teremtette a napot,Mikor tudta Ő,hogy neki ez a sors jutott?Íve miért szakadt s bírta egyedül a nagy sújt,És ismétlődik-e az egyszer megtörtént múlt?Magja szakadt-e vagy nem is volt talán,A nagy tölgyeket is egyedül éri a halál.Volt-e lélekben,nem testben,vele valaki,Vagy a vért,verítéket nem volt kivel megosztani?Ha pofont kapok,tartom másik orcámat is,Szerinted elvedet vallja még rajtad kívül valaki?A nagy akolnak van-e tényleges pásztora,S az Úr első szolgájának dukál-é a tiara?A cifra építményekben mindenütt nézel le rám,Tudom,ezen már sokszor elhúztad a szád,Hisz Atyád,feltámasztott a harmadik napon,Hát akkor mementónak függsz fent a falon?A Te Atyád katedrálisa magam,én vagyok,Lelkem ékítem,várom ünnep és hétköznapon.Kérdeztem sokat,de nem is várok válasz rá,Csupán azért mondtam,én másként gondolok Rád