Magamról.70-éves 3-.gyermekes, 8 unokás és 3.dédiunokás -mama vagyok.Imádom a családom. a kézimunká

2009. október 27., kedd

Anyámnak!!


Óh anya a szívem szakad meg,
mert ki ismertem a világot
szemem emléktől könnyes,
hogy mikor kellett volna, nem adtam virágot!
Hogy mikor a legjobban számítottál rám kegyetlen voltam és rideg
mama sajnálom, ments meg, mert a szobám sötét és rideg
Sajnálom, hogy kegyetlen voltam, amiket mondtam,
sajnálom a napokat, mit tőled loptam
Sajnálom, bocsáss, meg kérlek,öröké szeretlek téged

Fájnak a percek mik könnyek lettek
mik benned haraggá lettek
Tudom és sajnálom anya
te már nem látsz, szívesen utoljára térek haza
Könnyes szemmel hagyom el bölcsőm
elveszetten bolyongok, keresem a szeretetet a földön
Én csak szeretem, volna magasan felhők közt szállni
nem a halálra várni

A mohóságom mi büntet vérbe fagyott rímben, fürdet, s halálra ítél
az Úr rám számol, és nem kímél
Örökre szívembe gravírozta a szeretet fogalmát
elveszett lelkem, míg nem leli oltalmát
Sajnálok mindent a világ legdrágább kincsét, hagytam magam mögött
kívánom, kapj, szárnyra és lásd meg, mi van a felhők fölött
Valahol ott bolyong elveszetten lelkem téged várva
és a szeretetedre várva

Drága mama ringass, kérlek.
Szoríts erősen, mert félek.
Szoríts erősen, ments, meg kérlek.
Örökké szeretlek téged!

2009. április 25., szombat

CSAK AZ TUD ÉLNI....


Csak az tud élni,ki mindig nevet,Kiből kicsordul minden szeretet,Kinek lelke élettől vidám,Ki himnuszt,zeng az ég hajnalán,Ki minden könnyből virágot szakasztMinden sziklából szivárványt fakaszt.Az élet útján győztesen robog,Csak az tud élni/ki mindig mosolyog"AZ idő.................Túl lassú azoknak,akik várnak,Túl gyors azoknak,akik félnek,Túl hosszú azoknak, akik gyászolnakTúl rövidazoknak,akik örvendnek,Ám azoknak,akik örvendnek az időnem számít,Bármilyen tehetséged van,használd azt:az erdő is nagyon csendes lenne,ha csak azok a madarak énekelnének benne,akik a legjobban tudnak.

2009. április 21., kedd


Blog Minden bejegyzés (1) »
Vers. A Fiúval beszéltem megint a minap én,Kérdeztem,hogy is van ez az olajfák hegyén?Mindenkiért szenvedett-e s vállalta a halált,A hosszú úton mi volt,mi a fejében járt?Beszélt-e Atyával,ki teremtette a napot,Mikor tudta Ő,hogy neki ez a sors jutott?Íve miért szakadt s bírta egyedül a nagy sújt,És ismétlődik-e az egyszer megtörtént múlt?Magja szakadt-e vagy nem is volt talán,A nagy tölgyeket is egyedül éri a halál.Volt-e lélekben,nem testben,vele valaki,Vagy a vért,verítéket nem volt kivel megosztani?Ha pofont kapok,tartom másik orcámat is,Szerinted elvedet vallja még rajtad kívül valaki?A nagy akolnak van-e tényleges pásztora,S az Úr első szolgájának dukál-é a tiara?A cifra építményekben mindenütt nézel le rám,Tudom,ezen már sokszor elhúztad a szád,Hisz Atyád,feltámasztott a harmadik napon,Hát akkor mementónak függsz fent a falon?A Te Atyád katedrálisa magam,én vagyok,Lelkem ékítem,várom ünnep és hétköznapon.Kérdeztem sokat,de nem is várok válasz rá,Csupán azért mondtam,én másként gondolok Rád

2009. március 24., kedd

Apámnak

Apámnak.
Hittem az Istenben,
Bíztam az apámban
Vágytam a páromra
Szükség volt családra
Az Isten nem bántott,
Apám-ő segített
Párom szeretet

Gyermekünk született
Először egy kislány,
Szép kedves gyermek
Számomra oly kedve
Hitem nem volt erős,
bizalmam is megtört
Párom a bástyám,
Családom az erőm

Erős bástyám mögött,
Tízezer oroszlán
A sors támadásait,
Visszaverem most már
Isten adtál hitet,
Apám te életet
Párom szerelmet,
Gyermekem értelmet

Harcom bár köznapi,
Létünk múlik rajta
Szükséges is hozzá,a
CSALÁD minden tagja!!

2009. március 16., hétfő



Margitmama.

71.-éves.

2008. szeptember 29., hétfő

2008. szeptember 20., szombat